Észre sem veszitek, hogy mennyire nem vagyok jól. Nagyon hitelesen el tudom játszani, hogy könnyedén veszem az egészet, mert erre van szükségetek vagy ami még jobb, amikor én vígasztallak titeket. Elvárás, hogy jól legyek és közben el sem tudjátok képzelni min megyek keresztül. Ezek után pedig csoda, ha nincs kedvem megosztani semmit?! Erre több beszélgetés is rádöbbentett. Had legyek rosszul, éljem meg a fájdalmat, a félelmet, a kiszolgáltatottságot, mert jelenleg ez a mérvadó. Néha azt kívánom, bárcsak hallgattam volna és inkább mesélnék a kitalált tengerparti élményekről. És most írnék valami üdítőt is, de így már... Semmi értelme annak, ami körülvesz.

Zöld műtős ruha.

Tekintet, mosoly.

Mondja el nyugodtan!

Úszhat.

Küldje el e-mailben, tudja a címem?

Próbálom védeni a környezetemben élőket és magamat is. Rájött. "Remélem nem az, amire gondolok, de...?" De igen. Lesújtotta az információ. Bár mi nem mondunk ki mindent, láttam rajta, hogy őszintén aggódik értem.

Merült fel a kérdés. A korábban rám illő jelzőket most gondolkodás nélkül dobáltam le magamról. Kimondtam a kulcsszót. Túlélésre játszom. Változhatna már. Néha teszek érte, aztán visszaesem. Írnék neki, de a büszkeségem...

Hol internet nincs, hol idő. Néha meg a motiváció hiányzik a valódi tartalom megosztására. Most nem ez a helyzet, úgy írnék, de még emlékeimben él a fogadalmam magamnak, aludnom kell, ennek van itt az ideje, hát jó éjszakát!

Az előző napi bejegyzéshez kapcsolódva: nehéz motivációt találni, amikor egy rossz álom elrontja a napod és még nehezebb úgy megvalósítani a tervezettet, ha egy alig két és fél éves minden lépésedet követi. De azért jó itthon.

Ígérem magamnak, hogy ezentúl mindig időben lefekszem (vagy legalább hat órát alszom minden nap), továbbá ígérem, hogy értékelem és megőrzöm azokat az apró dolgokat, amik szakmailag és az életben egyaránt motiválnak, hogy soha ne adjam fel. És végül ígérem, hogy a lehető leginkább törekszem arra, hogy betartsam az ígéreteimet.

Hogy ki sem merem mondani. Úgy vártam ezt az évet, nagy reményeket fűztem hozzá kb. öt napig, amíg el nem indult a folyamatosan pusztító lavina. Most már csak túlélni szeretném. És még mindig bízom, pedig már alig bírom elviselni ezt a soha véget nem érő rémálmot.

Sztyepan Scsipacsov: Tévedsz

Tévedsz, hogyha azt hiszed a szerelem csak játék
Vagy lobogó fáklya, mely az ujjaidra ráég.
Együtt ülni, kéz a kézben, a kispadon este,
Sétálni a patak partján csillagokat lesve
Kedveseddel szombaton vígan táncba menni...
Tévedsz, hogyha azt hiszed a szerelem csak ennyi.
Nagy dolog a szerelem és hogy múlnak az évek
Még nagyobb lesz, meleg kendő, úgy betakar téged
Erő elszáll, szépség hervad, jön az ősz, a tél is
Aki szeret melletted lesz, megbecsül majd mégis
Az életet véges végig együtt kell leélni
Úgy válik el , mit ér a nő és mit ér a férfi
Jót és rosszat megosztani, kacagni és sírni
A szerelem dal, amelyet együtt kell megírni.