A szülinapi ünneplés után anyu, apu és Csabi velünk tartott Zorával a sétára, vele aznap másodjára mentünk el, élvezi a természetet. Aztán ezt másnap megismételtük a szülőkkel a Dunához mehet, mi mindig megyünk nélkülük, talán jönnek még velünk. Kutyaiskoláztunk, látszik a fejlődés és a még ránk váró munka, szeretjük. Végre sor került arra, hogy a mi városunkban ne csak állatvédő egyesület legyen, hanem menhely, ennek átadására mentem. A szívem szakadt meg a sok árva miatt, akiknek csak annyit ígérhettem, hogy jövök még hozzájuk. Az első megérzésemre hallgattam és Bobit vittem el sétálni, szép és intelliges kutya. Nővéremmel a pesti lakásban aludtunk, ismét elkísért a SPAR Budapest futófesztiválra, felszabadító érzés, rövid távon neveztem, nekem ez kevés, de nem engedhetek meg a térdemnek többet. Testvéri bevásárlás és vár rám még egy prezentáció, hurrá, avagy most a hátam közepére se. Ez volt a hétvége röviden. :)