Nem tudtam betartani az egy hetes szabályt, sokáig az írás gondolatáig sem jutottam el, ami egyrészt nagyon jó, mert volt bőven programom, másrészt viszont eszembe juttatja, hogy lassítani kéne, mert nincs napi nyugodt 10 percem magamra, vagyis arra, hogy változtassak egy kicsit és foglalkozzak a lelkemmel.
Bár utólag néztem meg, de a lényeg, hogy kiderült: az utolsó heti vizsgáimnak semmi tétje nem volt, persze sikerültek, a nagyon utált tárgyam úgy, ahogy akartam (elvből nem akartam jó jegyet belőle, higgyétek el :D), a másik meg jobban, mint amennyit foglalkoztam vele, ez kicsit kompenzál a többiért, ami meg a fordítottjaként sikerült. Fánkoztunk Vikivel, sétáltunk-parkoztunk Barbival, dolgoztam és mentem haza, ezzel véget ért a vizsgaidőszak, ami nekem nem volt gyötrelmes, bár nehezen indult, de én annyira motiválatlan voltam és nem érdekelt semmi, hogy nem is izgultam, azóta persze előjön álmomban valamilyen formában a lelkiismeretem és figyelmeztet, nem kellemes, sőt bizarr!
A péntekem elég sűrű volt, otthonról indulva második vonattal és otthonra érkezve az utolsóval elég hosszú nap volt, amit öt városban töltöttem. Előző este értem haza, annyira fáradt voltam a vizsgáktól, a munkától, a kevés alvástól, hogy már gondolkozni sem bírtam, de reggel időben felkeltem (köszi anyu) és rekordsebességgel bicikliztem az állomásra. Reggel Csorna volt az első, Márti annyira kedves volt és teljesen spontán, rugalmasan megcsinálta a körmöm, mert annyira hiányzott már a baleset (röplabda öt éve) és a tankonyha (soha véget nem érő) miatt, körömlakk is csak alapos odafigyeléssel, géllakk meg nagyon ritkán volt, arról meg nem is beszélek, hogy majdnem három éve volt utoljára műkörmöm, de ennek vége! Mivel fáradt voltam, ki sem találtam, pedig ugye a tervezés híve vagyok, de nagyon szép lett, még anyu is megdicsérte, pedig ő kritikus. A szépülés után mentünk Sopronba, hogy Zsófival és Julcsival találkozzunk, meg a fiúkkal. Önfeledt és vidám volt a délelőtt. Tudom, hogy csúnya szó a fikázás, de meg kell említenem és már mindenre emlékszem! Márti haza, én Fertőszentmiklósra mentem, ahol unokatesómék vártak az állomáson, a mama nem tudta, hogy megyek (mert ugye nem akartam, hogy nyolcfélét főzzön nekem a negyven fokban a bizonytalanra), meglepődött rendesen, persze nem tudtam üres kézzel távozni, pedig mondtam, hogy még nem haza megyek. Este várt Győr, vagyis a fiúk: Tomi és Matyi a Matrózban. Imádom őket, jót beszélgettünk, mint mindig és néhány pohár (őszintén nem tudom megmondani, hogy mennyi volt) kisfröccs után az álláspontjaink kiéleződtek a vitáink során. Feltűntek ismerős arcok, Peti és Ákos, akik csatlakoztak hozzánk, érdekes így felnőttként azokkal beszélgetni, akikkel együtt jártál középiskolába. Szóval volt már szó mindenről, egy kis alkohol után persze engem is bátrabban oltanak, már nem csak egymást. Legalább annyira jól esett hazabiciklizni, mint odafele. :)
Szombat délelőtt kutyasuli Tigivel, délután menhely Bogival, vasárnap délelőtt kutyasuli Zorával, délután biciklizés-fagyizás Barbival-Annával, minden a szokásosan, jól működik. :)
Innen folytatom tovább... :)
