Már most tudom, hogy mennyire fogom magam utálni emiatt. Azt hiszem nem kell részleteznem az okokat, hogy miért kellene aludnom.

Február elseje van. Pontosan az elmúlt egy év bejegyzései voltak láthatóak (a mai napig), és az előtte levő fél évet elrejtettem a nyilvánosság elől, ahogyan próbáltam az életemből is kitörölni. Ma viszont visszaolvastam az egészet és rájöttem, hogy ez nem megoldás, legalábbis nem a JÓ megoldás. Ha akkor nem tudtam megbírkózni a dolgokkal, hogyan lennék túl rajta úgy, hogy csak elásom mélyre, de nem foglalkozom a probléma valódi forrásával?! Megváltoztam, felvállalom. (Bár már akkor is voltak jelei a "kínomban nevetek"-nek.)

Próbálom helyrehozni a hibáimat, amit az akkori körülmények miatt követtem el. Nem volt könnyű és most sem az. Megszakadtak kapcsolatok. Azt hiszem azért (volt) olyan nehéz, mert nem akartam ilyen hamar felnőni, vagy inkább úgy fogalmazok, hogy: nem ezáltal akartam felnőtté válni (nem akartam elfogadni, hogy együtt kell élnem saját magammal, az új énemmel).

Ez a január nagyon kritikus volt: megsokszorozta a rosszat, de azt hiszem, hogy nem teszem évszakfüggővé a múlt aktualitásait (most higgyétek el nekem, hogy létezik ez a szókapcsolat, vagy ha nem: én megalkottam, tehát már van), különben hogyan élhetnék a jelenben?

És tudjátok mit? Nagyon pozitívan nézek előre, rendezem, amit kell, s így talán mindenki megkapja a maga válaszát a hozzám fűződő kérdéseire. Újra boldog és kiegyensúlyozott leszek, én hiszek benne. És te?

Egy új hónap, egy új kezdet... :)