Ma korán keltem, pedig az álmok még mindig "gyötörnek". A nővéremnek is köszönhetem, ő aztán nem hagy aludni, de őt hagyni kell, drága testvérem. :) Reggeli, sőt az előre megfontolt kávéfőzés után (nem kávézom, még) valahogy sikerült megint nem időben elkezdeni a tanulást.
Festeni akartam, alkotni valami újat, aztán végül beértem azzal, hogy előszedtem a régi rajzaimat és rácsodálkoztam korai tehetségemre (valahol elveszett), aztán ebből (mert találtam néhány már nem használatos dolgot) vagy már nem is tudom honnan jött az ötlet, hogy ismét szelektáljak, így temérdek holmitól szabadultam meg - mintha a szívemen könnyítettek volna. Meg hát a jótékonykodás sem ártott meg még senkinek, én pedig nagyon szeretek segíteni másokon, egy kicsit hozzáadni valamihez, hogy több legyen.
Jött az ebéd, aztán a nagy buzgalomban - amely még mindig bennem volt- aput is rávettem, hogy válogassa ki azt, amire már nincs szüksége, persze nekem is jelen kellett lennem. Az "áldozatot" megéri meghozni, mert igen: én rá fogom venni a családomat (azon tagjait, akik önmagukat nem veszik rá), hogy tegyenek az otthonunkért a folyamatos változással és megújulással és haladjunk a szebb és ezáltal boldogabb jövőért. Nagy szavaknak hangzanak, tudom. Viszont azt is hozzá kell tennem, hogy ez így van, magamon veszem észre. Nem bírom az egyhangúságot, éppen ezért, ha nem utazom, akkor a környezetemet szükséges megváltoztatnom a jólléthez. :) A lehetőség pedig előttünk áll, csak ki kell használni.
Így telt a délután egy része, a további pedig a bőröndömbe való pakolással. Eljött a szörnyű felismerés, hogy holnap vissza kell mennem - ajánlatos. Nem utálom Pestet, sőt ez a kétlaki élet kifejezetten tetszik nekem a változatosság miatt, még élvezném is, ha nem kéne hiányolnom egyeseket és az egyensúly is megmaradna. Marci most nem tart velem, megkímélem a majdani idegbeteg önmagamtól (anatómia). :D Szóval eléggé elkeseredtem, hogy itt kell hagynom a csodálatos szobámat néhány napra, mert azért a jövő heti vizsgák után hazajövök, itthon mégiscsak jobb szenvedni, mint máshol.
Este még honfoglalóztam egy utolsót apuval, mert ő éjszakára ment dolgozni és mióta itthon voltunk egy csomót királykodtunk, szinte végig elég nagy fölénnyel nyertünk. :) Oké, nem búcsúzom, csak pár nap és vége... Ráadásul Csabi csak hétfőn megy vissza (nekem akkor már vizsgám van), úgyhogy csak akkor lesz laptopom, mert tudniillik eltört, ezért nem lehet összecsukni és mindig neki kell támasztani valaminek, nem is én lennék. :D Nem vagyok hozzánőve, de olyan jó volt, hogy augusztus (a költözés) óta először voltunk itthon együtt (nem, ő nem járt nélkülem haza :D).
Drámai a helyzet. Vagyis inkább csak én látom annak, mert most sokáig nem voltam muszájokhoz és belső kényszerekhez kötve (azért a tanulást motiváltam magamban), itthon meg annyira szorgoskodtam, hogy szerintem az állatkáim már túl sterilek a sok takarítástól és gondozástól. :D Szó, mi szó, holnap ismét eseménydús napom lesz, de végre kiszabadulok a saját magam által kreált börtönömből is. :)
Hogyan is kezdjem? Temetés. Meghalt az az ember, akit itt kedveltem és amikor megtámadtak, ő volt az egyetlen, akiben volt annyi, hogy odajöjjön és "megmentsen" minket. Mások az ablakból nézték vagy éppen kocsival hajtottak el mellettünk, ő meg odasietett és ki is állt értünk. Megdöbbentő. Lassan hozzászokhatnék, hogy több temetésre járok, mint ahány esküvőn és bármilyen örömteli eseményen voltam összesen. Ezt most kihagyom. És temetés kedden is... Akárhogyan vesszük, ezek a hírek megviselnek. Néha kisebb családot kívánok, hogy ne történhessen ennyi szörnyűség, ne kelljen rettegni, vajon ki lesz a következő... Morbid, de lényegében erről van szó.
Viszont hagyjuk a további okosságokat, senkit nem érdekelnek. Holnap újra lovaglás - csaknem másfél hónap után - ha Isten is úgy akarja. Mert hiába: vagy én nem voltam a városban, vagy az időjárás volt szutyok, inkább ez utóbbi. Már alig várom a pacikat, úgy hiányoztak már. <3 Nagy vonalakban ennyit a mai napról, meg a többiről. És még annyit, hogy óriásit léptem a tettek mezején, csak így hajrá, önmagam. Befejezlek, bejegyzés. :)
