Túlléptük az 5000 látogatást. :) Még nincs három éves a blog és eleinte csak én tudtam róla, hozzáteszem, most sem túl sokan (rajtam múlik persze) és nagyon-nagyon örülök az olvasóközönségemnek!

Régen írtam már hosszabban és beszédesebben, na most behozom!

Elromlott a telefonom, ami bár nem volt hozzámnőve, mégis megkönnyítette az életem. Nem volt egy olcsó darab, ellenben nagyon okos, de már az éjjeliszekrényem fiókjában fekszik. :( Nagy nehézségek árán meglett az utódja: Asha, a kiselefánt. <3

Az árvíz is eléggé meghatározó volt az életemben, most pedig a hőség van rám hatással, a legrosszabb pedig, hogy iszonyatosan megbetegedtem, egy TBC-s is megirigyelné a köhögésem, fejem lüktet, orrom katasztrófa, a füleimet inkább nem jellemzem, az infravörös jó barátom. Családilag fogadtuk be a kórokozót. A fájdalomhoz hozzászoktam, de a fulladáshoz kevésbé (+állatok=allergia). Nemtudokenniésaludni. Vizsga, gyógytorna, utazás így nagy élmény.

Napokig nem voltam gépnél, telefonon sem volt könnyű elérni az elmúlt két hétben, mégis olyan jól esett a sok törődés, hogy van aki sokadjára érdeklődik és kitartóan hív már ötödjére, hogy elérjen, felétek szeretetem. <3

Légpuska, imádom. Kiskoromban keresztapámmal sokszor lőttünk, aztán lett igazi csúzlim nagybátyám közreműküdésével. Most hozzánk került a legális fegyver és kancsalságom ellenére a céltábla közepébe találtam. :) Láttam egy filmet, amely azóta is eszembe jut néha, mély benyomással volt rám, a címe: Átnevelőtábor. Valós történeten alapszik, szerintem érdemes megnézni, nem erre számítottam, de végignéztem.

A vizsgaidőszak ne legyen téma.