Ez az a poszt, aminek nem szabadna megszületnie, mégis meg fog. (-És ugyan ki mondja, hogy 'nem szabadna'? -Hát én! -És ki vagy te? ...na jó, inkább hagyjuk. :D)
Na ez lett a 'tíz órakor lefekszem minden nap'-ból, de később kiderül, hogy bocsánatos bűnről van szó.
Előre szégyellem és sajnálom, hogy milyen időpontot fogtok látni, amikor oda tekintetek. Nem tudok aludni. (Bevallom, hogy nem is próbálkoztam vele elég erőszakosan.)
Megint teát iszom mézzel, csak forró és déligyümölcsös kivitelben. Csak ajánlani tudom!
Lufi hörcsögöt néhány perce helyeztem át a gömbből a ketrecébe, ennek két oka van. Első: már idegesített, hogy a gömbbel mindennek nekiment és az ennek amúgy elhanyagolható hangját, az éjszaka csendjében még félsüketen is dobhártyaszaggatóan (belső poén) hallani; második: a teát felfelé 'cipelvén' belerúgtam valamibe, ami elkezdett körbe-körbe forogni. A hörcsögöm nagy bánatára csak később asszociáltam, hogy az a valami a gömbje volt, benne vele. Gyorsan meggyőződtem afelől, hogy jóéjt puszit kapván rögtön álomba fog merülni. És csodák csodájára így lett.
Pár említésre méltó egyén:
Kezdjük Flócival. Már hozzászoktam, hogy nem ért meg dolgokat, viszont a jelenlegi döntésképtelenségébe erősen belevont engem is, így részeseként a dolognak már-már hajszálaimat tépve ültem a laptop képernyője előtt. (Csak vicceltem.) Rendkívül humorosnak tartottam. Miként sikerült döntésre bírni az egyik ügyben, felhozott egy másikat. Na de Kiss Flóra! Már említettem neki is, hogy órákhosszat tudok beszélni a hajamról, körömlakkokról, magassarkúkról (és egyéb cipőfélékről is). Meg természetesen bármi másról. Szóval rettegj, eddig kíméltelek, de eljön a nem várt vég! ;]
Zsófi. Csupán annyi (képzeljétek idézőjelbe), hogy örömet szerzett a puszta ténnyel, hogy sikerült beszélnünk. :)
Kata, büszkeségemet és makacsságomat felülmúlva (folytathatnám, hogy mennyire le tudtam győzni önmagamat, de nem, mert:) megelőzött és a napom teljességéhez hozzájárulva kommunikáció zajlott le köztünk. :]
Nóri. Ösztönzése elég volt arra, hogy régi álmomat megvalósítva közelebb lépjek ahhoz, ami igazán hiányzik az életemből, az evezés. Az elméletet már sikeresen magamévá tettem. Másrészt a kapcsolatunk közti kötődés is szorosabb szálakká fonódott. ;)
Talán még nem is említettem, hogy októberben (és NEM októberBA! kedves Taki) egy hétre Németországba, Ingolstadtba utazom az iskolai cserediák-kapcsolat keretein belül. Végre-valahára a kapcsolatfelvétel is sikerült a cserediákommal, Jessicával. Nem bőbeszédű, viszont az is valami, hogy válaszol a kérdéseimre. És itt van Katharina, ő is cserediák és nagyon sokat beszélget(t)ünk. Tanultunk egymástól, és jópár közös tulajdonság is elfér bennünk. :P
Egészen elszoktam az iskolától, majd néha emlékeztessetek, hogy van ilyen is. Ebből talán kiderült annak is, aki még nem tudta, hogy holnap nem (sem...) megyek. Ehelyett Tatabányán folytatom ügyes-bajos dolgaimat. Remélem marad idő arra, hogy megvegyük (jelenlegi) álmaim magassarkúját. No de nem fogok anekdotázni, ahogyan korábban ígértem, majd személyesen kielemzem Flócinak (háhá). :D
Lehet szidni, csak nem érdemes. Hát ilyen hosszúra sikerült (és még így is magamba fojtottam a szót néhol), tessék végigolvasni! :D (És ha tudnátok, hogy a felét nem mentettem el és újra kellett írnom... Na, már tudjátok. Bárcsak ne tettem volna, mi? :D) Hajnali kettő után hozott döntések... Ez az eredmény a ti rovásotokra. Tudom ám, hogy szerettek olvasni. [Egészséges nagyképűség, velem vagy.]