Tegnap óriási maratont tartottunk, délután jött Zsófi és Barbi és hajnalig megállás nélkül filmeztünk, le voltam "kissé" maradva a Twilight-sorozattal, de csak voltam. :) Bár a technika továbbra is utál engem - mint kiderült, a nagy sikerre való tekintettel nyáron végignézzük a Harry Potter összes részét, de arra még gyúrnunk kell. Úgy örültem a lányoknak, ettünk-ittunk, jól mulattunk. Anyu szerint nem vagyok jó házigazda, hogy reggel fél 8-kor kiteszem a szűrüket, de hát ők tudták és vállalták a következményeket. :D Nyáron másképp lesz és az oka is megvolt: Győrbe mentünk. Már megint - hangozhatna, mert pénteken hazavittük a mamát és kétszer is "kénytelenek" voltunk átutazni rajta. Ne értsetek félre, nem utálom megrögzötten -sőt az érzéseim meglehetősen vegyesek-, de engem is meg lehet érteni: az elmúlt évek legfontosabb, legbántóbb és legfájóbb kapcsolatai kötnek Szabadhegyre, ami az XY kromoszómájú egyedeket illeti. Hát mit is mondhatnék... A szeretetnek is megvan az ára. :)

Péntek este Én, József Attila (Attila szerelmei) ment az M1-en. Bár Muri Enikővel és Posta Victorral jobban tetszett, így sem akartam kihagyni. Drága Attila, engem egyre jobban vonz, Sissy meg a ráadás, teljesség az utazással együtt. :) Imádom a szobám is, annyi lovas-kutyás dologgal bővült, hogy le sem tagadhatnám, hogy az enyém. Biztos öregszem, de egy idillikus este már másképp fest nálam, azt hiszem jobb, ha le sem írom. :D A nyakamban pedig az a három medál lóg, ami/aki az életemben a legfontosabb, eddig sem vettem és ezentúl sem veszem le soha, köszönöm! :)

Ami a szilvesztert illeti, én hanyagolnám... Amint mondtam: amíg nem kapok visszautasíthatatlan ajánlatot, nem teszem ki a lábam a városfalon kívűlre. Erre tesómék is és Zsófi is Komáromba hívtak, nem egyszerű. Tudom, hogy hol és kivel lennék a legboldogabb, az eszem is szól, meg a kalandvágy is csábít, ez a kettőség vagyok én. Tudom, hogy mit fogok tenni és tudom, hogy mit tennék, ha nem félnék. Bogozd ki a szálakat, hogy megérts. :)