A gyerekekkel mindig baj van, folyamatos aggódás, mert betegek vagy éppen megsérülnek, nálunk sincs ez másképp, az állatdokihoz nem jókedvünkben járunk. Most egy hét gyomorideg, hogy kiderüljön mennyire komoly, hat-e a kezelés, mi lesz ezután, kaphat-e oltást, stb. Ez a feszültség borzasztó. :(

Legalább az megmosolyogtatott ma, hogy engem szeretnének elvinni a hirdetett tündéri kutyus helyett és a többiek reakciói zsigerből jöttek: ivartalanítás, oltás, chip, hely milyensége, szukákhoz/kanokhoz való viszonyulás, stb. Már az üzenet tárgya is vicces: "Csilla örökbeadása! Ki vállalja?", szerintem lenne önként jelentkező és azt hiszem, hogy ezután nem tesznek fel velem közös képet egy kutyával sem, mert már nem az első alkalom volt. A valódi jóról majd akkor, ha biztos lesz és nem, nem az, hogy elfogadtam az ajánlatot. :D