Sajnos azt kell írnom, hogy nincs olyan rész az életemben, amely közvetlenül körbevenne és szeretetnek nevezhetném. Fáj mindenem lelkileg is, fizikailag is. Nem értem, hogyan lett a tökéletesből ez a rémálom. Anyukámat szeretném, Manot és az otthoni légkört. Idegen lettem a saját környezetemben, így nem megy semmi. Elhidegülés teljes mértékben, sajnálom. Abbahagyom, hogy a könnyezésnek is véget tudjak vetni. (Legalább a nővérem velem reggelig.)