A le nem záratlan dolgok mindaddig érvényesek, amíg helyre nem hozzuk azokat. Meg lehet próbálni a felejtést, de csak keserves munka mind, ami vele jár, s melynek eredménye hosszútávon nincs. Mégis: az ember küzd a jobbért, ahol a kísértő múlt már nincs jelen. Én szerettem volna elhinni. A folytonos csalódások viszont rádöbbentenek arra, hogy először véglegesen le kell zárni a megemészthetetlen rosszat ahhoz, hogy valamikor majd újra tudjunk remélni, s talán szeretni is merjünk.
2011.11.14. 18:00
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://lujz.blog.hu/api/trackback/id/tr883375579
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.