Egyedül döntöttem, nem beszéltem meg senkivel, nem rágódtam rajta fölöslegesen (csak egy keveset). Jó érzés volt idő előtt kimondani a választásomat. Pro és kontra, prioritások. Csak magamra számíthatok, másra nem támaszkodhatok, ez az én életem, az én döntésem (a lehető legpozitívabb értelemben). Hinnem és bíznom kell, csak így működik. Egyre erősebb vagyok, hiába próbál gyengíteni az élet, nem hagyom. Lehet, hogy kiesnek napok, szenvedek lelkileg és fizikailag egyaránt, de mindig van egy következő nap, ami új lehetőséget hordoz magában és ezt ki kell használni. Ha pedig mégsem menne, attól még nincs vége, csak rajtam múlik és én a fontos dolgokról még sosem mondtam le, nem adtam fel. A legjobb bizonyítéka, hogy még mindig itt vagyok és élek.