4 hét Győr. Annyira jó volt a lányokkal, folyton a képeken nevetek, még jó, hogy a nagyjuk nem publikus, valahogyan mindenhol ott voltunk. :D Csabival jöttünk vissza Pestre és átbeszéltük a mopedrally apraja-nagyját, úgy várom már - persze egy kis félelemmel, de annál nagyobb a kihívás. :) Nagyon nehéz volt ma reggel felkelni, folyton elterelődött a figyelmem, mert hát beköszöntött a tavasz és élvezem minden percét. A szünetben megtanultam a latint és egy teljes hétig fel sem tűnt, hogy van még egy oldal, csak miután megírtuk belőle a dolgozatot és felhívták rá a figyelmem, ügyes Csilla, de még így is 4-es lett. :D Ma a Blahán mély gondolkozásom közben megszólítottak, útba igazítottam a külföldieket nagyszerű angolommal, majd meglepődve eszméltem fel, hogy meghívnak ebédelni miközben már a kezemet fogják, s ezt visszautasítva vacsorára invitáltak, köszönöm, nem vagyok ennyire közvetlen. És hogy miért védekezem bármiféle kapcsolat ellen? Van pár jó okom, talán menekülök - megeshet. Másfél nap alatt 12 sms számomra már fojtogató, na nem mindenkitől, de ez már nekifutásból lerohanás, hogy még 48 óra sem telt el az egyetlen találkozás óta. Legyen ez fair play, miért adjak reményt, ha nem kap tőlem esélyt?! Valahol látom magam és el is keseredtem, mert tulajdonképpen egy lányintézetbe járok, nincs sok lehetőségem, de azért komoly híve vagyok a nemdohányzóknak és ellenzője a győri és bulis ismeretségeknek. És még nem volt szó az én életvitelemről, na mindegy, manapság már igen eredményes a lombikbébi program. :D A nap zárásaként kimerészkedtem a Margitszigetre, hosszú idő óta le tudtam úgy futni a távot, hogy nem éreztem komolyabb fájdalmat a térdemben, a rögzítő erre erősen rásegített, no para! :)