Kicsit úgy érzem, hogy az emberek elítélnek azért, mert boldog akarok lenni, ezzel még nem is lenne gond, csak nálam másképp megy. Nem én választottam, így alakult. Néha már olyan analízisek tárgya vagyok, hogy pszichiátriai esettanulmányt is írhatnának rólam. Haha.

Este nem tudtam elaludni, pedig fáradt voltam. Tanultam anatómiát, olvastam Sissyt, válaszoltam az üzenetekre, megnéztem egy film elejét, nem használt. Aztán felfigyeltem a szekrényemről rám tekintő kötetre, amelyet még Barbi hozott a két ünnep között a nagy filmmaratonunkkor. Na jó, elmondom: a New moon-ról van szó. Kételkedve vágtam neki, de addig nem nyilvánítok véleményt, amíg meg nem ismerem (az ellenfelet), hiába nem hiszek és pártolom a vámpíros-vérfarkasos történeteket.

A könyv belső borítójáról ismét elért hozzám ez a néhány sor:

Van egy pont, ahol a kislányból nő lesz.
Egy pont, ahol legyőzöd a félelmet.
Egy pont ahol kiborulsz.
Egy pont, ahol már csak röhögünk mindenen.
Egy pont, ahol már nem agyalsz.
Egy pont, ahol erősnek kell lenned.
és egy másik, ahol elgyengülhetsz.
Egy pont ahol az extázis kezdődik.
Egy pont ahol minden bölcsességedre szükség van.
és egy másik ahol újra kisgyerek lehetsz, ha arra vágysz.

Mindig van egy pont...

Gondolkodj! Ne gondolkodj!
Éld az életed!
Minden fejben dől el - ezt te is tudod.