Talán túl nagy távot akartam teljesíteni a törés utáni első visszatérésemkor, fizikailag sem bírtam, lelkileg is nehéz volt. Most ismét rendszeresen folytatom az abbahagyottat. Mano eddig is velem futott és a Margitsziget is kezelésbe vett. Remélem sikerül túlszárnyalnom az akkori legjobb szintem. A célom kitűztem, az évek bizonyítanak.

Nap mint nap találkozom (koraszülött) mentővel, tegnap a mobil intenzív osztállyal, egyik napsütéses reggelen pedig az egyetem sürgősségi vérszállítójával. Az egészség a legfontosabb, fogjátok fel! És mind azon az egy-két kerületnyi részen történik, ahol megfordulok. Ez a rémisztő tudat és az elszorult szívem-torkom-gyomrom azt eredményezte, hogy újabb célt tűzzek ki. Tisztelet érte és elismerés!