Kezdődött azzal, hogy egész éjszaka forgolódtam és biztos, hogy negyed óránál többet nem aludtam egyhuzamban. Éppen ezért már nem is tudom, hogy hajnal volt vagy reggel, de annyira rosszul lettem a fürdőben: megszédültem, hányingerem lett, alig tudtam visszajönni a szobámba, hogy igyak egy korty vizet, de nem segített az sem, visszafeküdtem. Nem volt erőm elmenni reggel iskolába -bár nem volt első és második órám-, pedig jó lett volna, mert beszélhettem volna Pattival, illetve osztálytársaimmal együtt még jobban elmélyíthettem volna a XIX. és XX. század festészetét a könyvtárban. Mivel esett az eső: a bicikli helyből kizárva, de kényelmesen el tudtam készülődni a buszhoz. Csakhogy Monostorról nem olyan könnyű bejutni a városba, mert háromból kettő sorompó mindenképpen akadályoz (néha csak egy). Ez lett most is a vesztem, hosszú percekig le volt csukva az a sorompó, amelynek sínpárján már másfél hete nem közlekedik vonat (tegnap is megszívtam vele hazafele), így a győri személyt sikeresen lekéstem. Hívtam Zsófit, hogy érdemes-e bemennem még, mert a napi három órámból kettő az, amin részt is veszek, így tudtam meg, hogy ráadásul rövidített órák és szünetek is vannak, amiről szintén nem vettem tudomást. Beszéltem anyuval (még ő nyugtatott, hogy ilyen helyzet miatt nem éri meg felidegesítenem saját magamat) és hogy hasznossá tegyem magam, visszavittem eredményeinket (Csabit is képviseltem) a doktornőhöz. Két órám ment el a jó hírre: ezentúl gyógyszerezhetem magam (amit tudniillik elvből elutasítok) legalább fél évig napi kétszer, majd az újabb laborvizsgálat megmondja, hogy javult-e a helyzet. A mai boldogságomhoz még az is hozzájárult, hogy majdnem szívrohamot kaptam a buszról leszállva. Talán az is közismert, hogy kapásból utálom, ha van valami vagy valaki mögöttem, de hogy egy kígyó utazzon a hátam mögött, már túl sok nekem, mert bennem van az a fóbia, hogy megfojt vagy megmar (ezért nem vagyok hajlandó kiszedni a ruhákat a mosógépből, félek a csőrendszertől). Arról már nem is beszélek, hogy felszakadt az az ujjam, amin a körmöm amúgy is hiányos illetve front van, szóval nem bírok létezni a fájdalomtól. Más nem jut eszembe a véletlen egybeesésekre és szerencsétlenségekre, bár ennyi bőven elég volt mára.