Frappáns és ötletes a cím. Lelkiismeretfurdalásom volt, hogy nem megyek a gátra zsákot pakolni, mert tanulok - közben persze nem tudok koncentrálni és óránként a vízügyi jelentéseket nézem. Tegnap este aztán tesómékkal mentünk a tűzoltóságra, vittünk élelmiszert és konkrétan ennyiben maradt a dolog, hiába kínáltuk segítségünk, nem volt szükség rá. Monostortól Füzitőig több helyen megnéztük hogyan áll a helyzet, mit is mondhatnék: politikailag. Rémhírek és tévhitek, volt már árvíz ezelőtt! A Duna sodrása és ereje elképesztő, látni, hallani, érezni. :)

Annyit szerencsétlenkedem, hogy az tíz emberre is sok lenne, inkább már meg sem osztom, el nem hinnétek. No, de azért a tegnapi történetem elég vicces! Tény, hogy a Meriva az egyetlen autó, amelybe be tudok ülni anélkül, hogy beverném a valamely' testrészemet, de azért az Octaviában is ültem már eleget a jó tájékozódáshoz. Este az árvízi séta után annyira eltájoltam az ajtót, hogy beülés helyett teljes erőmből letérdeltem az autó oldalát, akkorát koppant, a festék leverése jogos kérdésként hatott. :D A foltok nem érdekelnek, de ez a fájdalom, gratulálnivaló.

Ma van Marcedli születésnapja, másfél éves lett, igazi nagyfiú már. <3