Aktuális lenne a cím, ha még április 1-jén sikerült volna megírnom ezt a bejegyzést.
Péntekről szombatra virradó éjjel nem aludtam sokat és ehhez képest viszonylag korán felkeltem. Persze mi volt a legfontosabb reggel? Hogy más színűre fessem a körmeimet, jellemző. Délelőtt berendeztük az új szobát az ifinek, sokkal hangulatosabb lett és nem utolsósorban a mi művünk, bár még szerintem (remélem) lesz vele munka. Mindenesetre élveztem a pakolást, úgy látszik ezzel csak a szobámban vagyok másképp. Árpi nem volt, de kaptunk egy másik erős férfikezet, sőt kettőt is (nagyon vicces vagyok). A szünetet telefonálással töltöttem, így azt hiszem, már nem moshatom le magamról ezt a telefonálósdit, pedig én nem szoktam, ez csak a látszat, meg a véletlenek egybeesése. Hazafelé sokszor megbántam, hogy biciklivel mentem, de más jármű hiányában kénytelen voltam. A szél -túlzás nélkül- komoly távolságokkal dobott arrébb, pedig egyáltalán nem élem fénykoromat, ami a súlyomat illeti. A kellemetlen tényezőről inkább nem is beszélek, de orvosolni fogom Linn tanácsára már segítséggel.
Az éjszakai alvás hiányában nem utaztam a fővárosba, inkább próbáltam rápihenni az estére, kevesebb-több sikerrel meg is valósult. Már körvonalazódott, hogy a Rába-partból nem lesz semmi az időjárás miatt, Fecskébe meg egyéb okok miatt nem jutottam el. El is felejtettem közölni a lényeget, hogy Kata 18. szülinapjának tisztességes megünneplése volt a cél (kapcsolatunk virágzó korszakára). Bridge maradt a biztos pont. A Föld órája esemény kapcsán (gyertyafénynél készülődés, mert előtte úszott a fürdő egy majdnem megtörtént baleset miatt) kiderült Bence (és Gergő) számára a tervem, így Vendelinben találkoztunk, megünnepeltük a bolygót egy kancsó fröccsel (csak ő, én nem). A korábbi hazaútra való tekintettel Csabi vitt be az utolsó vonathoz, de előtte még vásároltunk alkoholt (az én részemről ez kimerült a pezsgő-energiaital kombóban, neki sör járt), tesóm nagyon aranyos volt, csak benzines autót vezetni felejtett el.
Fél tizenkettőre értem Győrbe, de csak egy után érkeztem meg a megbeszélt szórakozóhelyre, mert Bencével és barátjával elbeszéltük az időt, de kedves volt, mert bár végül nem jött, elkísért egy darabig. Katáék még sehol sem voltak, de Julcsiékkal (két fekete abszint hatására, amit másodszorra a srác olcsóbban adott, nem is értem, hogy miért) még több kedvem lett a partihoz. Később felváltva próbáltam lenni mindkét társasággal. Azt viszont nem tudom szó nélkül hagyni, hogy milyen manapság egy szórakozóhelyi viselkedés (azt hozzá kell tennem, hogy nem is az én világom, de egyszer-egyszer kell, hogy ne önmagam legyek). Erről majd igyekszem írni, de nem bővíteném ezzel ezt a bejegyzést. Én nagyon rá voltam készülve erre a bulira, talán azért nem is jöttek össze a terveim, túl visszafogott lett. Aztán nem volt kedvem tovább maradni, hazajöttem az első vonattal. Nem kellett egyedül mennem az állomásra, mert egy srác -inkább férfi- leszólított, nagyon kedves volt, pedig én bizalmatlan vagyok -pláne vasárnap hajnalban egyedül sétálva, szoknyában, magassarkúban- az idegenekkel szemben. Még a peronhoz is felkísért.
Korábban Komáromba érve rohantam a buszmegállómba, hogy elérjem az elérhetetlen buszt. Nem sikerült, az örökös szembeszélre való tekintettel nem voltam hajlandó hazasétálni, megvártam a következőt. Legközelebb nem iszom, inkább vezetek (nem mertem Atit felhívni). A várakozási idő alatt körbesétáltam a belvárost és volt időm gondolkozni azon, hogy vajon blicceljek vagy vegyek jegyet, mert a bérletet a másik kabátomban hagytam. Március végén, április elején téli kabát, fel tudjátok ezt fogni? És itt volt a megoldás, megvettem az e havi bérletet, habár Laci bácsi a két szép szememért és mosolyomért is hazahozott volna (szülői ismerős), már értettem is, hogy miért futottam hiába az előző buszra (tudniillik ő még a kanyart is egyenesen veszi be, hogy ne veszítsen időt).
Az álmatlan alvás után elmentünk anyuékkal ebédelni. Én vezettem, de nem vagyok benne biztos, hogy kiment belőlem az abszint összes százaléka, pedig nem is éreztem mást a kellemesen maró, mentolos íznél. Kiöregedtem a féktelen bulizásból.
Sajnos megint nem alszom, már harmadik napja. A Linnel való ösztönző beszélgetés a kapcsolatokról eléggé leszívta energiáimat (ezért nem szabad gondolkozni), így sikerülhetett ilyenre -a témától egyrészt eltérőre- ez a leírás.
