Harmadjára kezdtük el, mindegyik alkalommal más és más érzésekkel futottam neki. Az emlékeim elő-előtörtek a tartalmas és kellemes időtöltés közben, hiába: van betöltetlen űr bennem. Viszont olyan felejthetetlen élményekkel távoztam, amiket csak megköszönni tudok, kiléptem önmagamból, elgondolkoztam. (Az ott töltött időmennyiséget csak egyszer sikerült megduplázni. :D) És vannak szavak, mozdulatok, amelyek rátok asszociálva mindig mosolyt fognak csalni az arcomra. ;) Móni, remek kezdés volt! :)