Volt alkalmam régen elfeledett képeket újra látnom és észrevenni azt, hogy mennyire más voltam kívülről-belülről. Az egyik házibuli képe ragadt meg bennem: Tisza övtáska és Tisza cipő, alternatív zenével. Könnyed voltam és vidám, a társaságról nem is beszélve. Meg emlékszem, hogy még 16 éves se voltam és Kittivel Pestre mentünk Kaukázusra, győzködni kellett a biztonsági őrt, hogy beengedjen, akkoriban még alig ismerték, addig volt szép, míg nem lett divat. Annyira gondtalannak tűnik az az időszak, pedig akkoriban is megvolt a magunk baja, bár egészen más. Ezért is szeretnék holnap elmenni, végre elengedni egy kicsit önmagam, velük lenni és nem 0-24 feszülten és fegyelmezetten viselkedni. És ilyenkor jön az a bizonyos ellentmondás, hogy beteg vagyok. Nem adom fel. Tavasz van!