Mielőtt szelektálnék, a cím magáért beszél:

Találkoznunk és beszélnünk kell!

Már éppen itt az ideje, sokáig vártunk. A kellő bátorságom mondatja ezt velem.

Itt már régen nem az emancipációról van szó, tejhatalom kell. Hímneműből a négylábúakon kívül már nincs normális a környezetemben.

Iróniamentesség? :) Mert tényleg boldog voltam. De a legjobb dolgok azelőtt érnek véget, mielőtt elkezdődnének...

Tudok én, ha akarok. A stádium megnevezésén gondolkoztam, de nem jutottam sokra, számomra kifejezhetetlen.

(...) Most helyettem is te vagy az agy. Meg nem szűnő, folyamatosan visszatérő állapot.

Már képzelődsz is? :) Legalább a képzeletednek senki sem szab határt, még te sem!

Te megkönnyebbült vagy, én gondterhelt maradtam.

Csak azokat, megküzdeni mindennel és mindenkivel, a kihívásokat.

Ne szomoríts el, nem szeretem a múlt időt.

A fülemnél ugyanúgy fáj, a bal szemem is be van gyulladva, vörös és bedagadt, gyógyszerezem magam, ha holnapig nem javul, kórházba visznek. (...)

Az egész fejem be van gyulladva: a füleim, a szemeim, a torkom és az orrom is. Ma kétszer voltam orvosnál, utána elvittek a tatabányai kórházba, hazamegyek.

Te Győrben, én Pesten. A beszélgetésünk visszájára fordult, te felejtettél el.

Boldog szülinapot! :) Lujzi, Mano, Marci és a többiek. <3

Neked mindig sikerül kellemetlen helyzetbe hoznod... Jó volt látni végre!

Szerintem neked fel sem tűnt, pedig... Meg mert a térdemen kívül már/még nincs is mit megnézni rajtam. Reméltem!

Növeled az önbizalmam, hát erre is képes vagy! (...) Hiányzik az egész.

(Csak a sajátjaim, a szerzői jogok miatt.)