Gondoltam megváltom a világot - persze szigorúan azután, hogy meggyógyultam, de nem jött össze, tulajdonképpen egyik sem. Komoly terveim voltak, ha már hazajöttem, de lefoglalt a levegővétel, így többnyire haszontalan lett a nyert idő. Pedig korán felkeltem, mert az ébresztőmet akkor is bekapcsolom, ha nem akarok felkelni, nem beszélve a folyamatosan az ajtóm előtt nyűszítő négylábúmról. Aztán az esti infralámpázás után visszakeveredtem a szobámba és azóta itt vagyok, ébren. Úgy kezdődött, hogy nagyon szeretnék elmenni este Győrbe, már hetekkel ezelőtt megbeszéltük Zsófival, aztán átcsapott valamiféle nosztalgiába és alkotókészségbe két óra körül - most kicsit furcsán hat (http://csillavidammindennapjai.blog.hu/2013/03/02/falra_festett_igazsag), majd a clitorisról szóló, az anatómia gyakorlatvezetőm által ajánlott tudományos ismeretterjesztő filmet néztem meg, végül régi blogbejegyzések olvasásával visszarepültem röpke 2-3 évet és jött a felismerés, hogy másképp is lehet írni, mint borzalmasan-fájdalmasan és az örömöt is átadni puszta tényeknél. Kicsit kifakultam az állandó megfelelési kényszertől és inkább József Attila szavait keresem, nem kétséges mennyivel kiválóbb nálam. Egy aprócska tényezőről feledkeztem meg csupán, hogy ez az én blogom és nyugodtan kinyilváníthatom a véleményemet. Tehát eleinte azért nem feküdtem le, nehogy megint levegő után kapkodva ébredjek fel, rossz döntés volt, belátom. Így fél hatkor eszembe jutnak azok a nyári napok, amikor úgy mentem táborozni, nyaralni vagy csak Manoval sétálni, hogy éjszakákat hagytam ki. Hiba volt. Na azt hiszem, egy 2-3 órányi alvást belesűrítek a napomba, majd frissen, üdén - ahogyan az meg van írva - felkelek, mintha egész éjszaka aludtam volna, aztán verhetem a fejem a falba meggondolatlanságomért, miközben teendőimet végzem. Jól megcsináltam. Boldog névnapot, Lujzika! :]