Nem untatnám részletesen azzal az olvasóközönségem, hogy naponta mennyi időt töltök az egyetemen, rémes statisztika eredne belőle, mintha nem lenne életem. Aztán még ott van az angol és készülni is kéne a fontosakra, meg művelődni. Rosszul és keveset alszom, az étkezésem felborult, a kapcsolattartást már meg sem említem. Nos, mindez nem hat túl pozitívan, mégis azt mondom, hogy többé-kevésbé meg vagyok elégedve az időtöltésem hasznosságával. A változás szele megérintett, igyekszem rátalálni az egyensúlyra, előbb-utóbb ráhangolódom. S nincs okom panaszra, míg van lehetőségem egy kicsit kikapcsolni az agyam. A ma esti futás után József Attila vendége voltam a Duna-parton és egy percet javítottam az időmön, a hülye teljesítmény-orientált énem teszi ezt velem. Száz szónak is egy a vége, leírom, hogy világos legyen: ez így jó! :)