Azaz a mágneses rezonancia vizsgálat. Három hónapja kértem időpontot, tegnapra kaptam. Ráadásul külön kellett a két térdemre, már ez elég vicces, ja mégsem. Mindegy, a lényeg az, hogy délutánra szólt mind a kettő. Odamentem korábban, mert nem ismertem azt a kórházat, jelentkeznem kellett a központi betegfelvételen, majd a radiológián. Ez utóbbin kedvesen mondták, hogy üljek le, név szerint fognak szólítani, addig töltsem ki a beleegyező nyilatkozatot, válaszoljak néhány kérdésre. Siettem, hogy kész legyek, ha hívnak és vártam. Már két és fél órája vártam, amikor szóltak, hogy kb. másfél órás csúszás van, hát köszönöm, eddig nem tűnt fel. Már a másik térdemmel is végeznem kellett volna rég, de én türelmesen vártam. Aztán teltek a percek és kimondták a varázsszót: a nevem. Előtte megszabadultam minden fémtől a testemen: a fülbevalóimtól, az órámtól, az M-es karkötőmtől, a hullámcsatjaimtól, a hárommedálos nyakláncomtól és végül a MANO-betűs karkötőmtől. Örültem, hogy csak a Tiszámat kellett levennem, mást nem, mert férfi volt a kezelő. Felfeküdtem az asztalra, kaptam fülvédőt az erős zajok ellen, de még így is hangos volt a gép. A jobb térdemet előkészítették, becsavarták, alátámasztották a sarkammal együtt, majd ugyanezt a ballal is megcsinálták. Csak feküdnöm kellett, de mozdulatlanul, ami nem is olyan egyszerű, ha fázik az ember lábfeje. Kb. 40 perccel később végeztünk, eredmény 10 nap múlva, az rengeteg idő, de remélem kiderül valami, ami a fiziológiás tünetegyütteseimet okozza és nem megint az lesz, hogy anatómiailag szar, élj vele együtt, mert nem lehet vele semmit csinálni. Alig várom, hogy végre elmenjek az ortopéd orvosomhoz, mert rossz ez a bizonytalanság és utálom a semmittevést (futni akarok!).

Ma reggel mentem vissza a sebészetre, a kedves doktor úrhoz. Nagyon lelkiismeretes és aranyos, sok sebészt jártam már meg, az elsők között van, ez biztos! Minden rendben, a tetanusz-kezelésnek a holnapi utolsó gyógyszerbevétellel ezennel vége. :)