Annyira jók a terveim, hogy amit itt leírok, abból biztos nem lesz semmi, szóval nem ott folytatom, ahol abbahagytam, pedig már rémlik, hogy miről akartam írni (lehetőségek, idegennel autózás, villanyszerelés és új futócipő), de közben elmentünk nyaralni, az élet nem áll meg, de legalább a havi kettő átlagot nagyjából tudom tartani.
Sok mindent gondolok, érzek és veszek észre magamon. Gyakran kerülök döntési helyzetbe és emésztem magam, mert a jókból is mindig csak egyet lehet választani. Sokszor gondolok rá, hogy talán másképp kellett volna. Úgy látom, hogy nem jó, amit csinál, de az is lehet, hogy csak én vagyok önző, mert utólag okos az ember és ez zavar. Figyelek a testi jelekre, mindennek oka van, csak általában nehéz megtalálni a miérteket. Például miért lett napallergiám a fél nyaralás alatt és miért nem marad bennem semmi, mióta hazajöttünk? Biztos lassítanom kell, úgyis kényszerpihenőre vagyok ítélve három napig, mert így nem tudok dolgozni menni. Meg persze a lelki béke és az elégedettség, ami örökösen visszatérő vagy inkább fennálló kérdés nálam. Nem egyszerű. Nem csak próbálok, de teszek is azért, hogy végre úgy nézzek a külső-belső tükörbe, hogy őszintén mosolyogjak vissza magamra, hogy minden a helyén legyen. De az ördögi körnek mindig elérek egy bizonyos pontjához, aztán erőt veszek magamon és sosem adom fel! Mindig megkapom, hogy csodálnak, amiért ennyi mindent csinálok, mert nehezen mondok nemet és hajlamos vagyok nem figyelembe venni a határokat. Ez nagyon szép és előfordul, hogy én sem tudom követni magam, de elkeserítő, hogy kapom a kedves, szép szavakat, ezt mégsem tolerálná mellettem hosszútávon senki.
Néha olvasok más blogot, néha letörik a szarvam, alább adok a büszkeségeimből vagy átgondolom az elveimet, de sosem adnám fel önmagam azért, hogy más elfogadjon és ez így is marad. A félelmeim nem alaptalanok, de remélem egyszer végérvényesen megszűnnek...
A késői-korai írás a rosszullétem miatt van, illetve a lelki felkészülés része ezzel az elraktározós módszerrel, hogy a következő másfél hétre megszűnjön minden, ami nem csodaországba való, mert adni csak jót szabad!
