Jelenleg ez a szám szomorít el a leginkább, biztos győztes, amíg meg nem szokom. Nem vártam a születésnapom, ahogyan a karácsonyt sem. Túl kevés az érzelem és sok a mögöttes tartalom vagy túl sok az érzelem és kevés a mögöttes tartalom. Mindkét formában helytálló az állítás. Üresség vs. jól eső gesztusok.

Van, amit soha nem írnék le, mert az őszinteség olykor kegyetlen, az igazság valóban tud fájni. Volt egy telefonbeszélgetésem, ahol talán a hajnal vagy a fáradtság, esetleg az érzelmek miatt, de kimondtam dolgokat, amik bántanak. Aztán néhány órával később személyesen nem igazán tudtam jelen lenni és önmagam adni, azóta bánt a ki nem mondott szó, az elmaradt reakció részemről. Gyakran eszembe jut, hogy így siklanak el életek egymás mellett. Az egészségügyi problémák és a tanulmányi nehézségek után illetve ezekkel párhuzamban az foglalkoztat leginkább, hogy mennyit tudok, akarok és érdemes belefektetni egy-egy kapcsolatba. Ahogyan idősebb leszek, biztosan okosabb és bölcsebb is, változhat a nézőpontom, a buborékok folyamatosan kipukkannak. Jelenleg úgy érzem, hogy a mostani időszak a meghatározó, hogy ki marad mellettem, ki lesz kedves ismerős és ki tűnik el a feledés homályába. Én megteszem, ami tőlem telik, a többi már nem rajtam múlik, hiába fáj.