A történelem érettségi közepén kértem még egy pótlapot az éppen felügyelő tanár úrtól, mire ő megkérdezte, hogy lenne-e kedvem még egyet sárkányhajózni. Az igen válaszom után ő mondta, hogy akkor majd megbeszéljük a részleteket, én pedig folytattam a kiegyezés (:D) esszémet. Nem is gondoltam volna, hogy még a révais csapattal evezhetek, mert a tanár úr már az előző idénynél közölte velem, hogy kiöregedtem, de aztán még azt is hozzátette, hogy visszavár az öregdiákokhoz. Így alakult tehát, hogy tegnap délután ismét vízre szálltam. :) Az edzés előtt már kellőképpen fáradt voltam (négy óra "feszült figyelem" az emelt szintű biológia érettségin), ezért örültem, hogy rövidebb lesz (külön a lányok és a fiúk, szóval az adott idő feleződik), de mégis maradtam a fiúk edzésén is. Már érzem, hogy izmos a hátam. :D Szombaton pedig fesztivál, kész vagyok az újabb megmérettetésre! Bár jelenleg iszonyúan fáj a bal felemen a csípő- és a térdcsontom, mert annyira kiültem a hajó szélére, hogy nagyon nekinyomtam az oldalának. Nem utolsósorban balos vagyok és köztudott, hogy a bal felem egyébként mindenből rosszabb, ezért a műtött fülem azóta fáj, viszont olyan király kötést csináltam a bal hüvelykujjamra, hogy lepergette a vizet, pedig az ér bele a Rábába, büszke voltam magamra. :D

Mivel elvileg öt napig csak tanultam, lemondtam minden más programot a lovagláson kívül. Persze szerveztek nekem mások újabbakat, nehogy unatkozzak. Csak azért nem bántam, mert a vezetés szerelmese vagyok. És még szabályos is, de azért apukám tegnap rábeszélt a rosszra. Jogsi és szemüveg nélkül vezettem utánfutóval, végül is csak háromszorosan jártam a tilosban. :D

A vízen kiteljesedett a szabadságom, a felszabadult érzés, hogy végeztem az írásbelikkel. Nem, nem fogok erről írni, azt várhatjátok... :)