Sírós. Mikor azt hiszed vége, sőt meg vagy győződve róla, hogy eltűnt, kizártad az életedből és a bezárt ajtón keresztül már úgy sem tud bejönni, na ekkor jön a pofon. Mert nincs vége! Nincs... Attól, hogy más nem látja, tapasztalja, gondolja, még így van. És hogy én mennyire utálom, ha a számat nézve állapítják meg a kedvemet, hogylétemet, érzéseimet. Egyszer, csak egyszer néznének bele a szemembe, s látnák a valóságot. Kit érdekel a látszat? Nem kérek választ, mindegy. Látszat-mosoly van. De még mennyire! Lassan meg sem lehet különböztetni a látszat-félét a valóditól. De a szem nem hazudik! Ő sír...

Szerző: Lujz  2011.02.01. 18:51 2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lujz.blog.hu/api/trackback/id/tr502631544

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

linus1012 2011.03.08. 22:45:04

Fú, hallod, ez annyira, de annyira ismerős! Mikor az első két órád borzalmas, aztán felelsz, aztán kiosztanak egy dogát, aztán írsz egy másik borzalmasat, majd remek, csodálatos, fantörpikus órák a konziban... Na olyankor jut eszembe, hogy leugranék a hídról...

Lujz 2011.03.09. 00:53:32

@Zsofesz: Ez most teljesen másról szól. Összetettebb. Nem szándékom lealacsonyítani a problémáid, de azt hiszem, hogy amiről írtam, sokkal komolyabb is. Viszont örülök, hogy sikerült, -ha csak a legkisebb mértékben is- magadra találnod benne.
süti beállítások módosítása