Sírós. Mikor azt hiszed vége, sőt meg vagy győződve róla, hogy eltűnt, kizártad az életedből és a bezárt ajtón keresztül már úgy sem tud bejönni, na ekkor jön a pofon. Mert nincs vége! Nincs... Attól, hogy más nem látja, tapasztalja, gondolja, még így van. És hogy én mennyire utálom, ha a számat nézve állapítják meg a kedvemet, hogylétemet, érzéseimet. Egyszer, csak egyszer néznének bele a szemembe, s látnák a valóságot. Kit érdekel a látszat? Nem kérek választ, mindegy. Látszat-mosoly van. De még mennyire! Lassan meg sem lehet különböztetni a látszat-félét a valóditól. De a szem nem hazudik! Ő sír...
2011.02.01. 18:51
2 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://lujz.blog.hu/api/trackback/id/tr132631544
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
linus1012 2011.03.08. 22:45:04
Fú, hallod, ez annyira, de annyira ismerős! Mikor az első két órád borzalmas, aztán felelsz, aztán kiosztanak egy dogát, aztán írsz egy másik borzalmasat, majd remek, csodálatos, fantörpikus órák a konziban... Na olyankor jut eszembe, hogy leugranék a hídról...
Lujz 2011.03.09. 00:53:32
@Zsofesz: Ez most teljesen másról szól. Összetettebb. Nem szándékom lealacsonyítani a problémáid, de azt hiszem, hogy amiről írtam, sokkal komolyabb is. Viszont örülök, hogy sikerült, -ha csak a legkisebb mértékben is- magadra találnod benne.