Félelmek, téves érzések, aggódás. Nehéz elfogadni, hogy gyenge vagyok és közben elhinni, hogy mégis erős, mert ha a sok antibiotikumtól és/vagy rendszertelen evéstől, kevés alvástól nem perforál a gyomrom és kapok gyomorfekélyt, akkor mindent kibírok. Már csak egy kicsi kitartás szükséges és építhetem magam tovább. Nem könnyű bízni és remélni, úgyhogy akik ezt olvassátok, kérlek gondoljatok rám szeretettel! Hamarosan gyakrabban és tartalmasabban jelentkezem. :)