Csak úgy repülnek a napok és az örökös honvágyam mellett jól érzem itt magam. Ezt mutatja az is, hogy nem voltam képes egy értelmes bejegyzést készíteni, ez sem lesz az, fáradt vagyok, késő van. Az elmúlt három napban annyi minden történt. Az egyetemen megkezdődött a tanítás, érdekes-vicces órákkal és kedves szaktársakkal. Sikerült eladnom a könyveim nagy részét, amit szerettem volna, az utolsó kettőn még gondolkozom a mai járványtan után, a mikrobiológiás múltamat tekintve. Az elsősök aranyosak, akiket megismertem. Újabban négy tanórás angolra járok, leszívta az agyam, pedig előtte egy igen mókás tesim volt. A jelnyelv felemelő érzés, kell még! Van egy új könyvtáros, szimpatikus. Tegnap este Taki felhívott és találkoztunk a Margitszigeten, tulajdonképpen Duna-part csak kicsit messzebb a szokásosnál. Ittunk, meghazudtolom önmagam ezen a héten, meg a csoki. A gyönyörű lakást is megnéztem, olyan jó érzés volt kiülni az álteraszajtó-természetbe és vicceket mesélni, egymásét überelni, hogy melyik a rosszabb. Ma este Csabival elkezdtük a nagyszabású takarítást, átrendezést és időközben lementünk töménytelen mennyiségű nassolnivalóért (már nem tudom hogyan nevezik ezeket a dolgokat, olyan ritkán és régen ettem) és elfogyasztottuk mindet: sós-édes, ketchupos-sajtos-földimogyorós, csokoládé és tej, ááá! Három napig alig ettem, ma meg rámtört ez a hülyeség, köszi az ötletet, drága testvérem, mehetek lemozogni korán reggel. És már harmadik napja nem láttam a Barátok köztöt, elgondolkoztam azon, hogy leszokom, de a családi nyomás miatt szerintem nem fog menni. Hát hirtelen ennyi jutott eszembe, többnyire pozitív, csak álmos gondolatok, meg már megy a szokásos-vicces Simpson család. :)