A lányos napot egy fiús követte, egész nap csak az ellenkező nemmel voltam kapcsolatban, a kalauztól kezdve az ügyintézőig. Szerencsére a gyógytornászom és az angoltanárom egyszerre van szabadságon, így szabad a szerda, ma mentem Budapestre. Elintéztem ezt-azt, már van megoldás a zenehallgatásra (a fülem még mindig problémás) és a UPC-nál is sikerem volt végre (biztos csak tesóm miatt). A napi csilláskodás: a fékem kiugrott a helyéről és egy hajléktalan akkorát ütött a térdemre a kukázott holmijával, hogy a pár napja ismét fájó bal térdem mellé már a jobb is újra rossz. Alig várom, hogy Kittinek elmeséljem, imádni fogja a sztorit. :D

Hajnalban értem haza, mert Csabival és haverjával elmulattuk az időt (meg a kétórás UPC), Komáromban meg "ha én parázok, bemegyek a teszkóba" volt, jó lesz így megint korán kelni, de annyi minden kavarog bennem, ki kell írnom magamból...
-Szereted a sört?
-Nem.
-És a pálinkát?
-Igen.
-A francba.
Így ittunk mi almapálinkát, jó lesz ez így, fiúk. :D

Előző héten úgy sétáltam a Városligetben, mintha randim lenne és most megint, csak iszonyúan kétségbeesve menekülök minden hasonló szituáció elől, pedig többnyire (amikor nem érzem úgy, hogy nem tudok megfelelni a másiknak) fesztelen a beszélgetés, csak az a de ott ne lenne.
-Milyen csinos vagy.
-Ne is mondd, jelenleg utálom a hajam, mert rövid és kezelhetetlen.
Csilla így képes fogadni bármilyen kedves megjegyzést, szerintem ezen még van mit csiszolni. :D

És eltörtem a sokadik napszemüvegem az idén, itthon pedig egy kellemes üzenet várt, erről később. :)