A közlekedés hiánya, illetve bizonytalansága miatt vezettem reggel Tatára, majd titokban -állatkáim örömére- átugrottam Vértesszőlősre, aztán vissza, hogy vonatra szálljak. Az okostelefonomhoz nem vagyok elég okos, nincs meg a képességem, hogy a fekete képernyőn átlássak. Nagy élmény volt háromnegyed órát utazni Budáról Pestre, majd gyógytornára mentem. MÁV Kórházból kilépve egy ismerős arc, nem férek fel a trolira. Érdemes volt bevárni a nyaralásból hazatérő szülőket, törölték a vonatot, railjet majd személy, így juss el Tatáig. Hazavezetés, betolatás (igen, minden szó és beleszólás nélkül). Nem mellesleg eltelt a délután mindezzel, tanulhat az ember. Alig vártam, hogy egyek valami értelmeset, mert a sok eszemmel először fél 12-kor ettem, összesen 2 müzliszeletet és 3 szelet extrudált kenyeret, kb. két deci joghurtitallal. Szóval ennyire ki voltam és vagyok éhezve, de a büszkeségem többet ér, mert manapság már azt sem lehet megemlíteni, hogy a krumplistészta egészségtelen, pedig ettem volna, ennyit a közös étkezésről.