Tovább megyek. Hétfőn Pattival találkoztam, kedden Kata jött Komáromba. Közöltem a környezetemmel, hogy nem vagyok hajlandó kimozdulni kisvárosomból, nem lettem volna képes rá (Győr meg egyenesen taszított). Persze így is minden létező ismerősömmel összefutottam (nem utolsósorban Kittivel is), jellemző. Szerdán (a délelőtti szlovákiai út) után került sor a női alkalomra, vicces volt végighallgatni, hogy "szembesítenek" a mindennapi hibákkal, amiért az önértékelésem kritikán aluli, s hiába van ez meg bennem: tudatom alatt és felett egyaránt, mégsem tudom elfogadni -mondjuk úgy- önmagam. Mindezek után sikerült beégnem a müncheni Allianz Aréna (!) kapcsán, Bayern München: szeretlek, nem feledlek (bár előző nap meg szőkének néztek a csavaranyák miatt). Már nagyon haza kellett volna mennem (tekintve, hogy előtte és utána éjjel sem nagyon aludtam), de még összefutottam Zsófival és Petivel is, így tíz előtt tíz perccel érkeztem meg. Az én drága anyukám csak azért csinált olyan későn sütit (engem várt a zselatinnal), mert én megígértem, de az időbeosztásomba már nem fért volna bele, köszönöm szépen. <3

Csütörtök, a mai napig nem értem a lefolyását, aznapra listát kellett írnom, nehogy elfelejtsek valamit, tiszta ideg voltam. Reggel Kisbérre mentünk (végre-valahára az elkerülőn is vezettem, nem nagy szám, csak Petivel mindig ezt terveztük), a délelőttbe még beletartozott, hogy elmenjünk tesómhoz és vásároljunk, elhúzódott. Hazaértünk, de az apu-Csabi párosnak az a remek ötlete támadt, hogy elvigyék a kocsit (mármint Csabiét, de a Merivával vontatva) a szőnyi (!) szerelőhöz, nagyszerű. Örültem nekik, mert fél órám sem maradt, hogy kimenjek Zsófiért az állomásra és előtte még beugorjak Barbihoz és Árpiékhoz. Ha megzavarják nyugalmi állapotom (legyen az jó vagy rossz értelemben véve), őrülten vezetek, így történt hát, hogy 90-nel száguldoztam az ipari parknál (a süti túlélte), de időben kiértem Zsófiért a peronra (pedig 5 percem sem volt és a sorompó is esélyesnek látszott). :) Leadtam az anyagot Marcsinak és Barbinak, sőt jófejségem határtalansága miatt még a cipészhez is elmentem (immár negyedjére), mert apunak megígértem. Hazamentünk, összeszedtük önmagunk, hogy újra nekivághassunk a következő napirendi pontnak. (A temetés és Zsolti bácsiék látogatása miatt úgy alakult, hogy anyuék aznap délután mentek Szomódra, szóval a kocsinak annyi, biciklik terén meg csak az én két jószágom maradt.) Lovaglás, ez az, amiről nem vagyok hajlandó lemondani, pedig már a biciklizés közben elfáradtam a kialvatlanság és az egész napos rohanás miatt, de nem probléma, én így szeretlek kengyel nélküli tanügetés. :DMivel a fényképezőmet hónapok után ismét használhattam (először a memóriakártyám tűnt el, majd az aksik lettek használhatatlanok), készült néhány kép Zsófi jóvoltából, ehhez annyit fűznék hozzá, hogy: Dáma dublőre hivatalosan is Madonna lett. A fagyizóban öltöztünk át (egy élmény) és érkeztünk meg az este fénypontjához. Sikeresen mindenkit tájékoztattam a helyszínről (bár az időjárás változása miatt később kiderült, hogy tévesen :D). Nagyon izgultam a társaságok különbözősége (főleg Zsófi és Rami) miatt, reméltem, hogy mindenki jól érzi majd magát, s szerencsére így is alakult. :) Csilla voltam: irónikus (hosszú ó-val), pótcselekvő, állatszerető. Volt játék, amelyben már nagyon feltűnő volt fáradtságom, hogy nem vettem észre a jeleket (mondjuk 10-ből 2-szer sikerült), még akkor sem feltétlenül, ha a mellettem ülő jelezte felém, de legalább a szemüvegem nem hagyott cserben. Az is annyira jellemző rám, hogy választok egy dalt, de közben hívnak és ki kell mennem. Úgy éreztem és érzem most is, hogy feloldódott minden gát a sokféleség ellenére, s az idő telt-múlt jó hangulatban, csak a képeket hanyagoljuk. Próbáltam mindenkivel váltani néhány szót, de sajnos azt hiszem, hogy valakinek a szemében nem lettem túl szimpatikus (tudom, erről már beszéltünk, de mégis így gondolom). Kincső, Panna, jó volt titeket is újra látni, Rami, neked különösen örültem. :) Viszont Süti állapota aggasztó volt, elszorult a szívem, s azóta is, ha rá gondolok... Árpi! A nagy egyetértés és a fiúkkal történő kommunikáció (a szép megfogalmazás mögött rejlik minden) újra és újra kizökkentett, amíg nem eszméltem fel arra, hogy iszonyúan fáj a fejem, úgy, mint régen (délelőtt a hegem, az átfúrt koponyám és a belső fülem is fájt egyszerre), de (nem sűrűn hallhattok tőlem ilyet) a fájdalomcsillapító csodákra képes. Linn, köszönöm szépen az igés kárty(a tartalm)át és a répát (Marcié lett). :) A vihar, az öltözékünk és a lámpák hiánya azzal a ténnyel vegyítve, hogy hajnali három körül járt az óra, azt hozta ki Marcsiból és Árpiból, hogy ne engedjenek minket haza, hát mi sem nagyon ellenkeztünk. :D A szemeim is elég véreresek lettek (közrejátszott a viszketés-vakarás aránya is), ezért kb. fél négykor már aludtunk is. Negyed hétkor ébresztett rémálmom és nem a Zétény, gondolataim lekötöttek...

Zsolti bácsiék pénteken reggel nyolckor értek Komáromba, szóval megbeszéltem apuval, hogy egyúttal minket is vigyenek haza (nem lettem volna képes biciklizni). Köszönöm az elszállásolást, meg úgy az egészet. :) (Gondoltam, hogy külön bejegyzés kellett volna írnom az ifinek, hosszú lett.) Persze reggeli közben másnaposnak tituláltak minket (Zsolti bácsi: "Én másnaposan az ecetes uborka levét szoktam inni." :D) csak azért, mert fél 9-kor se pálinkázni, se mézborozni nem akartunk (hozzáteszem, hogy én vezettem egész nap). :D Zsófit (jól esett, hogy összejött) kivittem az állomásra, majd elhoztam haza az egyik (a rossz) biciklim: Árpi, kedvességed behatárolhatatlan (iróniamentesen). :) Délután Zsolti bácsiékat vittem ki az állomásra, majd aput a Bibókhoz, öröm volt két órán keresztül ülni, hallgatni őket (megszólalni kevésbé), miközben söröznek. És akkor este írtam egy bejegyzést, amelyben az érzéseim felszínre törtek. Szombaton én vezettem Szomódra, a temetés után nem volt halotti tor, közben nem voltak koszorúk (csak egy-egy szál fehér virág) és Csákai Laci által kísértük utolsó útjára (a testvérét még Kuti temette), előtte nem volt más, "csak" por és hamu. Már sok volt nekem lelkileg és fizikailag is, ezért pihentem délután és ezért nem aludtam a háromnegyed négyes nyíregyházi indulásunk előtt vasárnap...