Azt hiszed, hogy van valaki az életedben, akire mindig számíthatsz. Nem kell a napi szintű jelenlét, de tudod, hogy ott van és csak egy telefonhívás vagy egy üzenet és a segítségedre siet. Mindegy a távolság, a körülmények, amikor szeretnéd, hogy melletted legyen, támogat. Csinálhatsz hülyeséget, érhet bármi rossz, előtte nem szégyen megosztani, vele nem kínos átélni. Ennyi idő után úgy gondolod, hogy ő mindig ott lesz melletted, kölcsönösen fontosak vagytok egymásnak, a biztos pont. Aztán egyszer csak nem egyezik a nézőpont, ami nem is lenne baj, de elfogadhatatlan számodra a kifogás és úgy érzed, hogy ami volt, nincs már többé. Bánt a dolog, hiába gondolod úgy, hogy nincs értelme tovább küzdeni. Még nincs vége, de hogy az elmúlás vagy a hiány fáj jobban, ki tudja?!