Az emberek hibáznak, gyakran megismételve ugyanazt és nem tanulva azokból. Én nem ilyen vagyok. Persze hibázok, mint mindenki más, elkövetem talán többször, amit egyszer sem kellene, de tanulok, mindig tanulok. Vannak elveim, ma már tudom, hogy a fele hülyeség, értelmetlen vagy fölösleges, mégsem adom fel őket, mert valahol belül fájna ezt megtennem. Néhány éve elszúrtam belőle párat, most meg talán már illene felhagynom néhánnyal, de akkor én nem én lennék. Most is hibáztam, nem értem és talán mégis, a büntetésem jogos és talán mégsem az, mert a hibát éppen elég belátni, az fáj a legjobban. A hiányba én többet már nem betegszem bele.