Annyira vonzom a bajt, hogyha nem lenne mindig valami, már furcsa lenne és hiányozna. Na jó, igazából nem bánnék egy nyugodt időszakot, de az sem most lesz, úgy tűnik. Lassan egy hete a menhely után végre a sajátjaimmal foglalkoztam és miután megették napi adagjukat, játszani szerettem volna. De nem jött össze. Macskák. Megfogadtam, hogy az életben többet nem nyúlok hozzájuk, meglátjuk. Egy darabig biztosan kerülöm őket. Ha egy macskának annyi esze van, hogy egy 10x10 cm-es négyzeten akar átmászni, beszorul, mert a lába behajlítva nem fér át. Itt jöttem én a képbe, a hős megmentő, aki majd kiszabadítja a kerítés rácsából és szabadságot ad neki. Aha, meg ahogyan a mesékben meg van írva. Ő ezt nem vette jó néven és belém süllyesztette a létező összes karmát (de négyet biztosan) és okozott egy nagy adag pánikot és egy álmatlan éjszakát. Spriccelt a vér a csuklómból, rohantam anyuhoz, közben összevéreztem a fél udvart és nem éreztem semmit. Ügyelet, megint okosabb lettem, vasárnap átka. Azzal, hogy ne bízzak annak a fül-orr-gégésznek a fiában, aki négy éve hetekig félrekezelt. Ati anyukája (ápoló) ellátott aznapra és levágta a VOLT-karszalagom, amit nem mellesleg a macska szétkaszabolt. Féltem aludni, fájt és zsibbadt, éreztem, hogy árad szét a méreg a karomban és veszítettem az érzékelésem, ráadásul órák múlva sem alvadt meg a vérem, annyira mély a seb. Ennyire ritkán örülök a hétfőnek, mint a héten. Mehettem a sebészetre, Bogi elkísért és szerencsére két és fél óra várakozás után bejutottam. Tetanuszt már kaptam februárban (köszi Apolló macska és kedvenc sebészem a fővárosban, ez öt évig hat), ezért várni kellett, hogy lesz-e fertőzés vagy nem. Mert a macskának több mint valószínű, hogy nem volt oltása, én meg abban a kiváltságos helyzetben is vagyok, hogy allergiás vagyok rájuk. Szerdán várt a kontroll (egy balatonfüredi érkezéssel) és a továbbiak, hogy a gyulladás melyik irányba mozdult el. A sebész mondta, hogy nagy szerencsém van, mert ebből komoly baj is lehetett volna. De nem lett, ez az én szerencsém, persze a kötésem azóta is átvérzik és gennyes, még rehabilitáció alatt állok. Minden jó, ha jó a vége! :)