Óriási pelyhekben hullt a hó, mi meg csak lapátoltuk el serényen, hogy egyáltalán be lehessen jönni a házba. Igazán büszke lehetek arra, hogy a miénk volt a legtisztább bejáró (egy taxis itt tudott csak megfordulni), sőt még vízhólyagom is lett a kemény munkától. :D Gyönyörű volt, már majdnem elkezdtem élvezni, amikor rádöbbentem, hogy nekem még temérdek tennivalóm akad (a tanulásra gondolok, mert minden más egy élmény).

Az este tökéletes volt. Marci sportolt, Mano hozta a formáját. Lovas gyertyatartóban a láng, forralt bor a szegedi bögrémből, családi Ki nevet a végén?-ezés és mindemellé még frissen mosott haj és az új francia manikűröm. Erről jut eszembe, hogy imádom az új táskám (köszi anyu) és a diákigazolványom is megérkezett a napokban (beiratkozhatom a könyvtárba :D). Nos, helyből büntethető vagyok azért a képért, Csabi úgyis megmondja, elég drogos - mármint a fejem azon a képem, nem a testvérem.

Jelenleg nincs internetem és kezd zavarni, ez az első bejegyzés, amelyet papírra írok, hogy később begépelhessem. Már most aggódom, mert az a tény, hogy nincs egy helyen és időben gép és mellé net, megakadályoz fontos teendőim elvégzésében. A nap lezárásaként az anatómia mellett olvasok Sissyt, nem bírtam tegnap nem elkezdeni az 5. részt. :)

Utóirat: Az utolsó másfél napi Pest mesés volt, túl laza voltam. Kitti, Julcsi. Nagy kihívást jelentett úgy hazajönni, hogy ne törjem el valamimet, Barbara hozzájárult, sikerült.