Sokadjára visszatértünk! <3

Tíz nap avagy másfél hét, ahogy jobban tetszik.

Hanyagolnám is a nehézségeket, úgyis felejthetőek (vagyis nem, de éljünk a szép és boldog tudatban).

Esti indulás. Az odaúton olyan jól aludtunk, hogy észre sem vettük a zágrábi várakozást. Reggel landoltunk a már nagyon jól ismert Splitben. Majd megérkezés után a tökéletes (=célnak megfelelő) angoltudásomat felhasználva szereztünk szállást a Splithez közeli Podstrana Strozanac részében. (Horvát billentyűzet, most jól jönnél. :D)

Szerencsére az időjárás nekünk kedvezett, a hőséget a tenger a mi javunkra enyhítette. De azért a napsütéssel -és persze sok fájdalommal együtt- kaptam egy tökéletes napszúrást és össze-vissza leégést, későbbi lebarnulást, de én büszkén viseltem, s viselem mai napig a nyomát. Illetve felrúgtam egy sziklát a rákokért, a kagylókról már nem is beszélve. :D

Aludni a meleg, a szúnyogcsípések és a frissen szerzett rákvörös bőröm mellett nem tudtam. Később még volt néhány félelmetes vihar is az előzőek mellé, de utána az elképesztően gyönyörű kilátás kárpótolt is minket.

Nagyrészt -a melegre való tekintettel- strandolással töltöttük az időt, de szántunk egy-egy napot Splitre és Trogirra is. Sőt! A hazaindulás előtti napon egyedül mentem be Splitbe - aggódó szülőktől mentesen. Jellemezném két szóval a kirándulásokat: felejthetetlen és felfedezhetetlen. :D

Turistakinézetemet megállapítva a helyiek rögtön angolul szólítottak meg, esélyt sem adva a gyorstanfolyamon szert tett horvát nyelv kipróbálására vagy a régóta gyakorolt németre. Viszont Nenoval (a szállásadó) mindig jól elbeszélgettünk nemzetközileg (magyar, horvát, angol, német), összebarátkoztunk egy hasonló cipőben járó (buszozási nehézségek) norvég családdal és a rossz időre váltásként érkező szlovákokkal (velük volt a legnehezebb). Nem mellesleg, apukám kellő szeretettel és odafigyeléssel ijesztgette a magyarokat a legváratlanabb pillanatokban. :D

A Hajduk Split - FC Barcelona is pont a hazaindulásunk napjára tette a meccsét, ezért nagy volt a felfordulás és az izgalom aznap. :)

Legnagyobb meglepetésemre (illetve a "Csilla, Csilla" kiáltásra) egy rég nem látott ismerőssel futottam össze, ott a mediterrán fővárosban (változatosság :D).

Óriási csalódás volt számunkra a hazaérkezés, a Celsius fokok megfeleződtek, s többet már mondanom sem kell.

És azért, hogy vidám befejezése legyen a történetnek összegzésként leírom, hogy sokat javult szememben a Horvátországról alkotott kép. :)