Több okból kifolyólag elmaradt a vasárnapi balatonozás és mára már a jó időnek se híre, se hamva. Aztán a testvérem elment mielőtt az informatika rejtelmeibe betekintést nyerhettünk volna. A köhögésem stagnál, a gyomorpanszaim sem kedvezőek. A leghíresebb közösségi oldal valótlan személynek gondol, ezért eltávolította a profilomat, amelyet a közelmúltban hoztam létre. A szenvedős tanulás miatt döntöttem úgy, hogy én már nem bírom tovább, a lovaglás egy ideje csak szép emlék, nem jött össze a sárkányhajózósdi, megszegtem a magamnak tett ígéretet és elindultam futni. Nos, a térdeim egészen jól bírták, csak egy kölyökkutyával (akad egy a háznál) nem olyan egyszerű a történet. Jól esett, miután elég rossz kondícióban vagyok a testsúlyomat, a táplálkozásomat és a közérzetemet tekintve. Annyira megörültem, hogy gondoltam nem oszt és nem szoroz, ha még fokozom az élvezeteket és vezetek végre, mert ugye a motor és az autó sem került mostanában közel hozzám. Én vezettem Szomódra és szerencsére a cseresznye- és málnaszedést választottam és virágokat gyűjtöttem az én egyetlenem sírjára. Másnap reggel indultam vizsgázni az egyik rettegett tantárgyamból és annyi önbizalmat kaptam, nagyon hálás vagyok a tanár úrnak a mondataiért, a legszebb jelesem mind közül. A gyógytornászom hivatalosan is eltiltott a futástól, hogy lesz ebből maraton? Pakolás, költözés, utoljára láttam azt a lakást. Kicsit máshogy alakult, így a cuccaimat egy hétig még biztosan nem látom, de legalább vége van ennek is. Két találkozás, két telefon, két beszélgetés. Egy utolsó hajrá és szociális leszek. :)