Féltem elmenni futni, a csalódástól. Mert tudtam, hogy nem tudom teljesíteni azokat a követelményeket, amiket magamnak állítottam fel, amiket fénykoromban produkáltam. Pedig nem szabad irreális célokat kitűzni, pontosabban álmodni igen, de elvárni semmiképpen. Próbálok örülni annak, ami van, hogy egyszerre le tudok futni x km-t, hogy a nyújtás néha megoldás a fájdalom elkerülésére vagy kitolására, hogy ismét el tudok indulni, ha megálltam. Újrakezdésnek elmegy. :)
2014.10.01. 23:45
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://lujz.blog.hu/api/trackback/id/tr586751849
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.