József Attila: Azt mondják


Mikor születtem, a kezemben kés volt -
      azt mondják, ez költemény.
Biz tollat fogtam, mert a kés kevés volt:
      embernek születtem én.

Kiben zokogva bolyong heves hűség,
      azt mondják, hogy az szeret.
Óh hívj öledbe, könnyes egyszerűség!
      Csupán játszom én veled.

Én nem emlékezem és nem felejtek.
      Azt mondják, ez hogy lehet?
Ahogy e földön marad, mit elejtek, -
      ha én nem, te megleled.

Eltöm a föld és elmorzsol a tenger:
      azt mondják, hogy meghalok.
De annyi mindenfélét hall az ember,
      hogy erre csak hallgatok.

 

Szerző: Lujz  2011.03.04. 23:17 Szólj hozzá! · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://lujz.blog.hu/api/trackback/id/tr862711523

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: József Attila - EGY KISGYEREK SÍR 2011.03.11. 13:20:09

VIGYÉL ÁT, RÉVÉSZEMA sötét szoba sarkában zokogegy tehetetlen, guggoló gyerek.Sír, mint a cipő alatt a homok.Vergődik, mint a nehéz tengerek.Könnyes, miként északra nyíló völgy.Könnyes, mint könnyes a szem ürege.Könnyes, miként a kő alatt a föld.K...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása