Szerencsétlenség jellemez (jobb, ha ezt kihagyom). A beszámoló hétnek vége.

Gondolok valakire, mert vissza kéne írni neki, abban a pillanatban kapok tőle üzenetet. A válaszom után alig telt el 1-2 perc és megjelent, na ez a durva.

A kedvtelenségem miatt még a gólyabál sem csábított. Végül elkészültem és amint kiléptem az ajtón, utánam szóltak nem éppen a megfelelő módon. Megalázónak éreztem.

Maga az esemény nagyon tetszett, a műsor, a film, minden. Rettentően aranyos srácokkal találkoztam, közülük is kevesen ismerik a dietetikus szó jelentését. Tényleg jó érzés volt, hogy odajöttek, volt aki a térdem miatt (nem naivitás), csak én persze elutasító vagyok.

Egy régi ismerőssel is összefutottam, akivel nem volt felhőtlen kapcsolatom a végére. Most viszont eléggé nyilvánvaló megjegyzéseket tett, köpni-nyelni nem tudtam.

Tudok időutazni vagy teleportálni és örülnék is neki, ha nem most kaptam volna egy megrendítő hírt, valahol örülök, hogy elmondta nekem, de jobb lenne, ha a boldogság maradt volna meg.

Szándékosan nem mentem bele a részletezésbe, sőt most még azt sem bánom, hogy kusza lett, mert pont ilyen az életem is (jelenleg). Egy kérdésem van: miért történik mindez?