Most értem vissza a sétából, röpke fél óra volt neylonharisnyában és kosztümben, mert aludni nem tudtam, meg hát nem lett volna érdemes. Kedden voltam utoljára egy negyedórányit a levegőn, azóta leesett pár centi hó, tényleg burok ez a lakás. Időm hiányában Attilához nem jutottam el, csak a közelben sétáltam. Azt mondjuk nem értem, hogy a Kodály köröndön miért Vak Bottyán, Szondy György, Balassi Bálint és Zrínyi Miklós szobra áll, sőt azt sem, hogyan lett Szalmás Piroskából Németh László, mégis az a legfelháborítóbb, hogy a játszótér csak hétkor nyit. Manonak négy alvást ígértem, ebből én csak kettőt teljesítettem, de sebaj 12 óra múlva már a vonaton ülök, addig meg bizakodom. Utolsó reményként: 8., 23., 36. és 59.