Nagyon lemaradtam az írásban, de nem felejtettem, ezért meg is osztom a nyár befejezését.

Révais gólyatábor:

Balatonfüreden találkoztam ismét Zsófival, hogy Akalira érkezve továbbindulhassunk Alsóörsre, leegyszerűsítve a történet. Mai napig személyes kedvencem maradt a Barni. :D Reggel a második vonattal indultunk vissza Akalira, hogy elkezdhessük a kemény (irónia- és viccmentesen) munkát, alvás nélkül élmény volt. Esténként néztünk olimpiát, szerdán jött Matyi és Zsolt, utóbbiban csalódtam, ráadásul egy szörnyű tragédia miatt a sírás kerülgetett. Beniről és Atisról inkább nem tennék megjegyzést. :D (Még utólag sem vicces.) Lali bácsi tündér volt, méltón nevéhez. Csütörtökön meglett a munka gyümölcse, vitorláztunk is Áron jóvoltából. Én önmagamat adtam, ha egy srác nem kap el, a Balatonban végzem, mert sikerült leborulnom a vitorláról, aztán még az árbóc (egy része) is fejbevágott. Pattinak és osztálytársainak örültem, de nem értem, hogyan bánthat meg egy tizedikes, akit igazából nem is ismerek. Pénteken még volt egy utolsó, intenzív munkánk, aztán vége lett és én boldogan szálltam le Komáromban.

Amikor volt minden:

Szombaton találkoztam az akkor még leendő szaktársaimmal, akikkel közülük jóban is lettem kettejükkel. Gergely mentett meg, köszönet érte. Vasárnap elmentem Linnel istentiszteletre, az amortizációt nem is titkolhattam. Hétfőn mentem életem első állásinterjújára, később kiderült, hogy meg is kaptam, amely jelenleg úgy néz ki, hogy van munkám, csak még nem dolgoztam. :D Délután elmentem egy volt iskolatársamhoz, aki csodálatos körmöket készített nekem. Aztán kedden otthon voltam, imádlak front, hogy szerdán mehessek sebészetre, tüdőszűrésre, találkozhassam a lányokkal és unokatesómmal. Másnap ismét a sebészeten kezdtünk, most Csabi volt soron, meg a háziorvosnál a szükség miatt. Délután Barbival találkoztam, majd Takival és Manoval sétáltunk. Pénteken lovagoltam, Pattival csapattuk, imádok vezetni! Szombat mindig Szomódé, az elismerő szó meg a ráadás. Vasárnap vettünk anyuval úrvacsorát, este meg jöttem Pestre, mert 20-án parlamenteztünk.

Semmelweises gólyatábor:

Az „M” csoportba kerültem (ez sem véletlen), éljenek a Mumuskétások! Messzire mentünk: Tatára, de előtte még a Déliben töltöttünk néhány órát. Élveztem, amíg nem lettem egyre betegebb. Bálint és a Cotton Eyed Joe... :) Az instruktoraink meg hihetetlenül aranyosak voltak és a gólyatábor elvarázsol...:D Három nap után azonban orvostól orvosig jártam, majd a tatabányai kórházban találtam magam, végül anyuék vittek haza. Pénteken nem is tudtam magamról, szombaton Csabi jóvoltából kimozdulhattam kicsit, de vezetni még nem mertem. Kiderült a kolesz is, az esélytelen bekerülésem, ezért vasárnap gyorsan be is vásároltunk, hogy hétfőn költözhessünk. Az idegbeteg női sofőr (=én) vezetett végig, még a pesti forgatagban is (tudniillik: nem nekem való), hazafele vásároltunk, szomódoztunk, egy élmény volt. :)

Szeged:

Talán a szegedi utazás hatására lettem jobban, mindenesetre nem kellett lemondanunk. Imádom a Dóm teret, a belvárost, az emlékműveket, a kultúrát, a Tiszát, a partot, egy szóval: mindent! Annyira gyönyörű, és nekem ezredszerre is kell a látvány, kellenek a képek a Tiszával, József Attilával és a Dómmal. Voltunk a Vadasparkban is, amely eddig a legállatbarátabb állatkert, amelyben valaha voltam. Szeretek nyuszit simogatni, megkedveltem életem második póniját és kipróbáltam mindent, ami a gyerekeknek szól. :D (Hozzáteszem: nem egyszer néztek 14 év alattinak a belépőknél.) Ópusztaszerre is visszalátogatunk, a Feszty-körkép továbbra is varázslatos, nem beszélve az árvízi emlékműről és a lovasbemutatóról. Kicsit kihalt volt, de engem nem akadályozott meg abban, hogy jól érezzem magam. A halászléfesztiválba is belecsöppentünk és már a pénztárcám is szegedi. :) Öt év után ismét rátaláltam a legnagyszerűbb állatboltra,meg is leptem kicsi kincseimet egy-egy aprósággal. Ez a lelki töltet kellett nekem. Szeged, szeretlek! :) <3

Így fejeződött be a nyár, sűrű volt és tartalmas, ahogyan szokott, én élveztem.... :)