Annyi minden kavarog a fejemben, amit szívesen közkinccsé tennék. Sok dolog foglalkoztat mostanában, az élet úgy hozza, hogy egészen mély és komoly dolgokon gondolkozzam el. Viszont rengeteg a tennivalóm is, úgyhogy mire idáig jutottam: agyilag teljesen halott, testileg is csaknem ennyire kimerült lettem, a "lelkileg-et" meg hagyjuk is. De legalább van két tény, ami megnyugtat: a szobám két legfontosabb részén (ágyam, asztalom) végre összepakoltam (persze a "beépített" szekrényemben és az állatkáim körül mindig rend és tisztaság van), illetve úgy érzem, hogy hasznos dolgokat cselekszem a tanulás terén. Nem vicc, nehezen szokom vissza, ha kiszakítanak az adott közegből. Bár még mindig eléggé kuszán állok az életem nagy részével kapcsolatban, de jó érzés tenni, megküzdeni mindenért. Talán azt is fel kell ismernem, hogy kicsit túlvállaltam magam, de majd a kemény (inkább hosszú és fárasztó) munka meghozza gyümölcsét. Igyekszem összeszedni magam minél hamarabb, hogy jobban oda tudjak figyelni (például) a blogos írásaimra. Azért remélem, hogy pozitívként hat ez a bejegyzés, én ismét felfedeztem a "jó"-t, most csupán a fáradtság beszél belőlem...