Nem szeretném részletezni (és ezt most kivételesen jó értelemben kell érteni), mert már tényleg csak a falam és az ágyam tart meg a totális (fizikai) szétcsúszástól, röviden annyi: csodálatos nap volt.

Köszönöm azoknak, akik hozzájárultak ehhez. Sosem alakulhat mindig jól, viszont ha a rosszat ellensúlyozza, minden rendben.

(Most úgy közkinccsé tenném a gondolataim, viszont akkor nem aludnék egy órakor, de nem is szerettem volna tovább halogatni, mert abban túl jó vagyok.)

Szóval azt hiszem ez a bejegyzés kicsit értelmetlen lett, de mindenképpen pozitív!