Ez jellemzi a mai napot teljes mértékben. Először az infó beadandóm elküldése, amellyel már a hét elején végeztem, de volt egy-két (inkább több) feladatrész, ami nem lett teljesen előírás szerinti és csak romlott a helyzet, elküldtem, hogy felvehessem vizsgát, addig pedig feltornázom a nem létező tehetségem.

Temetés. Már a ravatalozóban nehéz volt... És olyan szinten rosszul lettem, hogy apuba kellett kapaszkodnom, aztán leguggolnom, nehogy összeessek. Soha nincs vége, anyu szavait idézve "minden hónapra jut egy temetés".

Végül irány a főváros, utánfotóval és rajta a motorral. Szeretek velük utazni. Marcira büszke vagyok, mert nagyon okosan viselkedett, amíg nem voltam itt. Remélem a következő másfél-két napban is így lesz. Ideges és izgatott vagyok a hétvége miatt...