Hiába tagadnám, nem tudom. Nem titkolhatom el, hogy nem érdekelsz, hogy már nem érdekelsz. Mindig is érdekelni fogsz. Ugyanis vannak, akiket sosem felejtek el. Próbáltam már, nem ment. Ha valaki elég közel kerül a szívemhez, onnan nehezen menekül. Majd egyszer talán emléked elhalványodik, bár abban sem vagyok biztos, hogy szeretném-e. A jelenlegi (=időintervalluma egészen tág határokat foglal magában) helyzetben csak remélni tudom, hogy valamikor majd mindkettőnk számára kiderül...

Szerző: Lujz  2011.03.09. 00:00 2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lujz.blog.hu/api/trackback/id/tr322723587

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

linus1012 2011.03.10. 21:25:30

Tudod, eszméletlen, hogy gondolok valamire, vagy érzek valamit, amit nem tudok leírni, és pontosan leírod...A különbség csak az, hogy én már közöltem érzéseimet (elég meglepő és botrányos módon) a bizonyos 'nagy Ő (?)'-vel, nos eléggé zűrös nap volt... Azóta is minden nap gondolok rá, és nem tudom, fogok-e még valaha más iránt érezni valamit...

Lujz 2011.03.10. 21:58:59

@Zsofesz: Tényleg nem különcködni akarok veled szemben, de kicsit más a szituáció, ha azt a 'valakit' veszem, akiről írtam és valóban szól.
Viszont a hozzászólásod után elgondolkozva azt kell mondanom, hogy biztosan lesz -ha nem is helyette, de- mellette/utána VALAKI. :)
süti beállítások módosítása