Hazaérve a nővérem közölte velem, hogy kipakolt a polcomról a fürdőszobában, mert kitakarította. Feldühített, nem szeretem, ha a dolgaimhoz nyúlnak, sőt egyenesen gyűlölöm. Persze gyorsan hozzátette, hogy vissza is rakta őket a helyükre, megnéztem, de még csak egy enyhe túlzással sem ugyanoda tette, ahol eredetileg voltak. Mérges lettem. Bevallom, tényleg rendetlen vagyok, de csak a szobámban, a fürdőben mindig rendet tartok és a kozmetikumaim teljes pontossággal vannak (azaz csak voltak) elhelyezve aszerint, hogy melyik testrészemre és milyen gyakran használom. Igyekeztem lenyugodni azon a három méteren, amíg a szobámba értem. Sikerült is, aztán sorra vettem észre, hogy minden más helyen van: a bőröndömben, a kanapémon, a fiókomban, mindenhol. Már nem lehetett lecsillapítani. Megkérdőjeleztem, tagadta. Végül olyan dolgot dobott ki a szemetesembe, ami neki nem, de számomra nagyon sokat jelent. Lebukott, pedig már az elején egyértelmű volt, hogy ő tevékenykedett a szobámban. Ha lenne hozzá kulcsom, bezárnám. Már korábban is volt ebből probléma: két ajtót tettünk tönkre emiatt, szerintem ez egy jel. Nagyon hisztis lettem, csapkodtam, kiabáltam, meg amit el tudtok képzelni...

...a jogos kirohanásomra foghatnám, hogy elaludtam délután, már megint, sokadjára. Valami baj van. Egy példa: tegnap délután is aludtam, felkeltem, megnéztem "a sorozatot", korán lefeküdtem, későn (később) keltem, mert nem volt első két órám, csak három volt, de arra sem készültem, nem erőltettem meg magam, a házi feladatomat is a Bence csinálta meg, még Komáromban volt dolgom, hazajöttem és (miután kitomboltam magam) lefeküdtem, felkeltem "a sorozatra", intéztem az osztályban részt vállalt kötelességeimet, most itt vagyok, hogy megírjam ezt a bejegyzést (többek között), de akármikor el tudnék aludni. Régebben is volt, hogy délután aludtam, de annak más oka volt, rendszerint amiatt, hogy előtte éjszaka (is) tanultam, ma már ez sincs meg. Volt egy hosszú lefolyású betegségem, az immunrendszerem nem volt túl erős, hogy szépen fejezzem ki magam. Folyton alszom, ha itthon vagyok, persze a mennyisége fordítottan arányos a minőségével. Néha azt sem tudom, hogy ébren vagyok-e vagy éppen álmodom. Emellett már csak az állandó szomjúságom a furcsább (bár ezzel nem vagyok egyedül). A frontok is csak segítenek. Na mindegy, majd a laboreredményem beszél helyettem. Elnézést, ez a saját problémám. Félek.