Számomra az egyik legfontosabb nap az évben. József Attila születésének évfordulója, a költészet napja, már így is érthető lenne.

Hét éve történt, amiért azóta gyásznap is. Nem telik el nap, hogy ne jutnál eszembe. Tisztán emlékszem a telefonhívásra, amely a rossz hírt közölte, majd az egy héttel később elhangzott szavakra, amelyek Kuti bácsi mondott. Nem láthattalak utoljára, csak én nem. A sok szép emlék azért kárpótolni tud. Neked mi voltunk az egyetlenek, s mi nálad jobbat nem is kívánhattunk volna. Csak remélni tudom, hogy minden hibám ellenére büszke vagy rám és gyakran gondolok arra, hogy vajon mit tennék másképp, ha te itt lennél köztünk. Nem tartom igazságosnak, hogy pont te nem lehetsz jelen életem legfontosabb eseményein és biztos vagyok benne, hogy más irányt vett volna az életem, pedig így is nagy részed van abban, hogy erős tudjak maradni. Ma is -miközben a Tiszta szívvel-t szavaltuk magyar órán- rád gondoltam, hiányzol.

József Attila születésének 100. évfordulóján elhunyt szeretett nagymamám.

(Képtelen vagyok tökéletesen leírni, pedig te megérdemelnéd.)